Elolvasva az iskola hirdetését, az örömteli tudásélményről, a relaxált állapotban egymással barátságosabb viszonyban működő agyféltekékről, úgy gondoltam, próbáljuk meg: maximum egy újabb illúziót veszíthetek...
Nos, az iskola vezetőnőjének melegséget sugárzó közvetlensége, a vendégszerető fogadtatás kávéval, teával, s az iskola kellemes, otthonos légköre nyomban jó hangulatra derítettek. A gépi óra pedig felért egy pszichoterápiás üléssel! Teljesen kikapcsolta minden napi gondomat, eliminált mindenféle korábbi kudarcot, amit a német tanulás többszöri újrakezdései miatt átéltem!
Alig vártam a következő alkalmakat, és ezek a jó érzések még arra is inspiráltak, hogy a meghallgatott leckét otthon újra meghallgassam! A tanári órák a kétszemélyes szobácskában azt sugallták, hogy ebben az intim együttlétben a nyelvtanár számára csak én vagyok fontos, és mindent megtesz azért, hogy a 45 percben egy jól strukturált, feszes ritmusban, különféle játékos feladatok, módszerek váltogatásával, mindvégig megtartsa a figyelmemet és ébren tartsa a motivációmat.
Egyetlen oka volt annak, hogy a kurzus végeztével nem folytattam a tanulást a Brainturboban: csak azok a piszkos anyagiak. Mindenesetre, a módszer visszaadta az önbizalmamat a tanuláshoz, kedvet csinált hozzá, és mozgásba hozta a régen elfeledett német szavak, mondatok nagy részét. Elkezdtem beszélni németül!
Ajánlom mindenkinek, aki élményszerű és hatékony tanulásra vágyik!
(Egy neve elhallgatását kérő tanulónk beszámolója)