Az angol "smart" szó azt jelenti: okos, agyafúrt. Manapság gyakran használjuk összetett kifejezések előtagjaként. A telefonunkat például így nevezzük: "smart phone", azaz "okostelefon". Azért hívjuk így, mert sok mindenre képes: telefon, számítógép, televízió és ki tudja, még mi egyetlen készülékben. Az okosság szempontjából azonban a tárgyaknál fontosabbak a rendszerek.
Ezek száma is szaporodik: beszélünk például okos egészségügyről, mezőgazdaságról, egyetemről, energetikai hálózatról, közlekedésről, kereskedelemről, okos autóról, otthonról és így tovább. De mitől lesz egy rendszer okos, vagy ahogy angolul mondják, mitől lesz belőle "smart system"? Az ilyen rendszereknek sokféle komponense van, és ezeknek olajozottan működő egésszé kell összeállniuk. Valójában folyamatokról beszélünk, amelyek adatgyűjtéssel kezdődnek és intelligens döntések végrehajtásával, majd az eredmények mérésével végződnek. Ember és gép egyaránt szerepet játszik bennük, ugrásszerű fejlődésüket, terjedésüket nem csekély részben infokommunikációs technológiai innovációknak köszönhetik. Az "okos rendszerek" legfontosabb tulajdonságait, összetevőit lássuk a következő példán. Az okos rendszerekben az eszköznek mindig van valamilyen szenzora, van benne egy feldolgozó egység mondjuk számítógép. Reagálni tud a szenzorok által közvetített és feldolgozott jelekre és kommunikálni képes valamilyen formában.
A fentiek alapján a Brainturbo egy smart system, ráadásul a tanulásban, történetesen a nyelvtanulásban!
Eddig azért nem neveztük annak, mert az előtt született meg, hogy az ilyen rendszereket smart-nak nevezték volna. A brainturbo technológiában a szenzor egy EEG, aminek a dolga, hogy figyelje a hallgató agyi válaszait. Egyrészt akkor, amikor a technológia maximalizálni igyekszik az egyén szellemi kapacitását, hogy jelentősen felgyorsítsa a rögzítés folyamatát, természetesen ezáltal radikálisan csökkentse a tanulásra fordított időt. Másrészt, mivel a szellemi kapacitás pillanatnyi szintje nem egy statikus állapot, másodperc tört része alatt is megváltozik, lehetővé teszi, hogy agyunk kommunikáljon egy számítógéppel, műszóval neuro-biofeedback üzemmódban vezérelje a folyamatot. Így agyunk mindig annyi információt (értsd: új ismeretet, tananyagot) kap, amennyit abban a pillanatban csak fogadni képes. Ha többet kapna, azt nem fogadná, ha kevesebbet, akkor részben üresjáratban pörögne. Ez az egyensúly visszahat az egyénre és mivel nincs hadakozása magával a folyamattal, a tanulással, így nagy lelki nyugalomban, mindenfajta stressz nélkül, maximális szellemi kapacitással teljesíti feladatát. Azt mondják hozzáértők, hogy hagyományos tanulási üzemmódban agyunk 2000 bit/s dolgozik, a Brainturbo által előállított üzemmódban ez akár 400 Mrd bit/sec is lehet, tehát van mit szabályozni.
Ha pedig a sebességkülönbségek alapján arra gondolunk, hogy egy egységnyi idő alatt mennyivel többet tanulhatunk, akkor egészen észveszejtő lehet a különbség.
Gyere el és próbáld ki ingyen!
forrás: brainturbo.hu